Ezek a versek lágyak és belülről szólnak, valamiféle lelki bukolika jelenik meg bennük. Az olvasó érzi, hogy minden szamóca, csigaház, sivatag és harmat valami belső moll leírása, egy olyan hangnemé, mely meghatározza Simonfi István alkatát. Képszerű lágyság ez, hangulatetűdök inkább, mint hangulattan.