Dante közel száz (83) költeményét tartja kezében az olvasó. Olyan verseket, amelyek kívül maradtak híres kötetein (A virág, Az új élet). Ennek a kötetnek első darabjait pályafutása kezdetén írta, az utolsókat közvetlenül a halála előtt.
Éppen ebből a két tényből fakad érdekessége és különleges értéke: egyrészt a változatosság, másrészt a közvetlenség. Formailag első pillantásra is láthatóan sokféleség jellemzi. De tartalmilag is: néha mindennapi életének dokumentumai, máskor első ötletei, csírái azon gondolatainak, amelyek kiforrottan részei lettek az Isteni színjátéknak. Tanúi olyan botladozásainak is melyek során a végleteket sem kerülte el, s letért híres canzonéjában a helyesnek tartott középről. Erről Beatrice előtt is vallomást tesz a Purgatóriumban: „Jelenvaló s mihaszna gyönyörök után eredtem…” (Purg. XXXI. 34–35.) Vitathatatlan értéke: hű és őszinte tanúja Dante szellemi, költői, emberi sorsának, s mint ilyen segít megismerni és megszeretni Dantét.