A hatalmas kiterjedésű Indiai-óceánban az egyik istenség egy aprócska földdarabot pillantott meg, és a látvány igézetében kicsordultak a könnyei. Az aláhulló könnycseppekből aztán pálmák nőttek, és a paradicsomi tájat benépesítették az állatok, majd az emberek. A történelem előtti időktől fogva a sziget partvidékén nemcsak hajók és hajósok vetettek horgonyt, hanem a különböző népeknek és vallásoknak, sőt időnként néhány évszázadon át még hódítók kikötője is lett az ovális formájú szárazföld. Nevezhették Lankának vagy Taprobanenak, Serendibnek vagy Ceylonnak, legtöbbször mégis inkább csak úgy emlegették: "Ez a Kelet Gyöngyszeme". Aki már felkereste az egzotikus növényvilágú, különleges, trópusi állatfajokban dúskáló Srí Lankát, az meggyőződhetett róla, hogy az elnevezés, ami szingaléz nyelven "fenséges szigetet" jelent, egyáltalán nem túlzó állítás. Aki viszont e könyv alapján akarja a személyes élményeinek hiányát pótolni, az garantáltan egy roppant érdekes, egy több mint 2500 éves képes írott - és íratlan kultúrtörténetéhez asszisztálhat - néha könnyekkel a szemekben.