Nincs tünékenyebb műalkotás a színházi előadásnál. Ez a levegőbe készült mintázat, ez a térbe és időbe írt folyamat mégis sok embert képes fölkapni s elsodorni. Egy este magasba emelhet, de földhöz is csaphat. Ha rossz az előadás, hatványozottabban érzünk minden földi bűnt, melyet ember ember ellen elkövetni képes. Időnként szégyenkezve állapítjuk meg, hogy még egy felvonás, s magunk is készek leszünk egyre-másra. De a maradandó érzet mégis csak a hála. Egy-egy cikket olykor csak a benne előforduló, azóta fontossá lett név, a színész, a rendező vagy más alkotó neve miatt válogattam e kötetbe. Õértük van az egész. S azokért a tünékeny pillanatokért, amik éveket képesek bevilágítani, s amiket nem őriz semmi más, csak az emlékezet...