Kristiania, 1890. Egy fiatalember érkezik a városba. Nincstelen és hontalan, de írni akar. Ír. Illetve nem ír. Éhezik. Nyomorog. Az utcákat járja, az éhség vezeti lépteit, a napok végeérhetetlen labirintusából nincs kiút. Nincs mit ennie, nincs mit felvennie, és nincs hol laknia. Az őrülettől retteg, és az összeomlás szélén áll. De ír. És nem ír. Kószál Kristiániában. Magában beszél. Elriasztja az embereket. Ha pénzhez jut, elajándékozza. Ha szerelmes lesz, megalázzák. Éhezik. A világot átkozza. Túlél. Ír. És végül kihajózik a városból, amely magára hagyta.

Knut Hamsun 1890-ben írta önéletrajzi ihletésű, pszichológiai regényét, amely a nyomor éveit összegzi. A könyv egy csapásra ismertté tette a nevét, és a modern irodalom egyik korai klasszikusa lett, amely számos jelentős 20. századi szerzőnek adott ihletet.

A szerzőről:

Knut Hamsun 1859-ben született a közép-norvégiai Gudbrandsdalenben. Knut Pedersennek hívták és három éves volt, amikor az elszegényedett parasztcsalád Észak-Norvégiába költözött. A háromhetes út, át a nagy hegyeken, a Sarkkör fölé, élete első utazása volt. Később nyughatatlanul vándor lett. Munkát keresve végigcsavarogta Észak-Norvégiát, szerencsét próbált Kristiániában, Koppenhágában, kétszer is megjárta Amerikát. Volt házaló, boltosfiú, cipészlegény, kereskedősegéd, tanító, villamosvezető és újságíró. Sosem tanult, de mindig írt: még nem volt húsz éves, amikor első művei megjelentek.

Hírnevét beárnyékolta a második világháború. A 80 éves Hamsun a hitleri Németország támogatója lett. Hazája hosszú évtizedekig nem bocsátotta meg aggkori dicstelen közszereplését. 1952-ben, a dél-norvégiai Grimstadban halt meg, 92 éves korában. Első műve, az 1877-ben megjelent Den Gaadefulde és az 1949-ben írt, önéletrajzi ihletésű Benőtt ösvényeken című könyv között 72 év és több mint 40 regény, novella, színmű, verseskötet feszül. És egy Nobel- díj, amelyet Áldott anyaföld című művéért ítéltek oda neki.