Az öt lengyel Nobel-díjas író közül Henryk Sienkiewicz után Władysław Stanisław Reymont (1867-1925) volt a második. Nobel-díját (1924) a 20. század elején keletkezett Parasztoknak szokás tulajdonítani, ami valószínű, de nem biztos, hogy csak ennek a műnek tudható be. Alkotói sokszínűségét szintén tanúsító utolsó, Lázadás című politikai-társadalmi regénye ugyanis folyóiratban már 1922-ben napvilágot látott, témája főleg Európában nagyon aktuális, művészi formáját tekintve pedig újító jellegű volt.

"A Lázadás szerzője éleslátását tekintve Kipling, a Biblia és Orwell meglepő egyesítése. Az állatok lázadásáról, a hatalmi elitekről és a forradalom mechanizmusairól szóló, a Kivonulás Könyve stilisztikai retorikájával feldíszítve. Példázat, amely metafizikai mélységével felülmúlja az orwelli Állatfarmot."
KRZYSZTOF KOEHLER