Hárman ültünk egy szobában... A vacsoránál csendesen beszélgettünk, ahogy ez ilyenkor szokásos minálunk. A társalgás megoszlott hármunk között. Ketten hangosan beszéltünk... de a harmadik partner csendben maradt. Egy szava sem volt, de ez nem is volt várható, mert a betegségek nem tudnak beszélni, még ha olyan híresek is, mint az SM (Szklerózis Multiplex). Ahogy ültünk az asztalnál, még az sem derült ki, hogy ő is jelen van. Csak akkor nyilvánult meg, ha felálltam valamiért. Az állás még hagyján - egy kis kapaszkodás, valami tétova billenés, és aztán már lehet is lépkedni... Ez még éppen ment is, bár SM barátunk mindent elkövetett, hogy ez (is) egyre nehezebben sikerüljön.