A borítón taftszoknya alól kivillanó női térd, a manikűrözött, padlizsán lilára festett körmű kezek masszív sodrófát szorongatnak, a szép ívű csuklókon szinte csilingelnek a karkötők. Hol van az előírva, hogy egy szakácskönyvben csak csillogóra lakkozott ételkülönlegességektől csorogjon az olvasó nyála? Nem mindennapi darabbal bővült a gasztronómia műfaját elárasztó könyvek száma. Szerzője a svéd Lotta Lundgren, aki minden tekintetben szakított a hagyományokkal, és kihívó, meghökkentő, szórakoztató kiadványával bizonyítja, hogy nem csak összegumizott hajjal, kötényben, agyondolgozott kézzel lehet jó háziasszony az ember lánya, hanem akár dögösen, vonzón, ahogy önmagát megálmodta. Amilyennek látni akarja őt a bestia, akit évezredek tapasztalata szerint etetnie kell. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Lotta ne állított volna össze egy nagyon jól használható, alapos leírásokkal, kitűnő ötletekkel teli, ösztönző szakácskönyvet. Ami még arra is jó lehet, hogy ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól.