Mindig akad valaki, aki régóta jól ismert tudást valamely más nézőpontba helyezve, az információkat új oldalról megvilágítva sok ember számára nyújt új reményt és bátorítást. Így Thom Hartmann könyve is. Végre más megközelítésben szemlélteti a sokat vitatott hiperaktivitást, figyelemzavart, vagy az amerikai terminológiát átvéve: az ADD-t. Feltételezések szerint a nyugati világ gyermekpopulációjának több mint 10 százaléka ADD, figyelemzavaros, ezért gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogyan követhetett el a természet ekkora hibát? De hiba-e egyáltalán? Netán csak túl sokszor állapítjuk meg ezt a diagnózist, és túlságosan sok gyermekre ragasztjuk – esetleg megalapozatlanul – az ADD címkét?