A tanmese az egyik legősibb irodalmi műfaj. Rövidségükkel, velős mondanivalójukkal századokon át tanították bölcsességre az utódokat, és nagyon sokszor nemcsak az anekdota tömörségű, meghökkentő szituációk ragadtak meg a hallgatóságban, hanem a humor, a váratlanul felbukkanó komikum is, amely talán még emlékezetesebbé tette ezeket a történeteket az utókor számára. A nép nyelvén született és terjedő anekdotákat időnként neves vagy a névtelenség homályába burkolózó írók papírra vetették, és ezáltal azok mindenkihez eljuthattak helytől és időkorlátoktól függetlenül. Csanád Béla költő és műfordító rendkívüli tájékozottsággal ismerte ezeket a gyűjteményeket, és a legjobbakat közülük lefordította, némelyiket újramesélte, s így egy olyan kötetet állított össze, amelyet kicsik és nagyok egyaránt élvezettel olvashatnak.