Az eposz a lett irodalom kiemelkedő alkotása. A Balti-tengeri régió eposzalkotási láncolatá-nak harmadik tagja a finn Kalevala és az észt Kalevipoeg után. Témája az ember és medve házasságából (ősi totemisztikus elképzelés) származó, csodás képességű hős élete, kalandjai, aki egy szerelmi szál révén tudomást szerez egy átokkal sújtott ősi lett várról, amelyet - megküzdve alvilági erőkkel és azok földi kiszolgálóival, a boszorkányokkal - megszabadít az átoktól, s a víz alá süllyesztett vár felemelkedik a napfényre. Ezt követően minden tudá-sát népe javára fordítja, s küzd a megszállók (a német lovagrend) és az általuk terjesztett új hit ellen. Cselekedeteiben a lett mitológiai panteon, a pogány istenek segítik. Hatalmas ereje ellenére a lovagrend harcosával küzdve végül elbukik (vívás közben levágják medvefülét, amelyben rejtezett az ereje), s ellenfelével együtt a Daugava folyóba zuhan. Az 1888-ban keletkezett műben a jellegzetesen lett pogány mítoszok mellett megtalálhatók a mi népme-séinkben is fellelhető (közép-európai) vándormotívumok, de még Odüsszeia-reminiszcencia is. Az eposz a verselés minden kötöttsége ellenére inkább szabad vers a fülünknek, ennél-fogva ez a történet élvezetes és szép mese - Pusztay János professzor nagyszerű míves for-dításában. nk

A Latvian Literature platform és a Lett Kulturális Minisztérium támogatásával