Balló László legújabb, Erato sugalmazta versgyűjteménye igazi meglepetés az olvasónak, minden érzetet gyönyörködtető alkotás. Ezek a lírai önvallomásként is olvasható szerepversek stílusukkal, kimunkált formáikkal, kifinomult beszédmódjukkal a múltba fordulnak, de a mindent megkérdőjelező posztmodern világunknak üzennek: kétségbevonhatatlan bizonyossággal, idillel és boldogsággal kecsegtetnek, teljesség-képzetet, összhangot sugallanak. A megtalált idő illúzióját keltik a szerelem örökidejében. Ezért is érdemes olvasgatni őket, hogy nyugalmat találjunk kétségektől gyötört mindennapjainkban. A kötet a költő pályáján és a kortárs magyar szerelmi líra kincsesházában is különösen értékes darab, egy új kezdet, a meglepetésekben gazdag életmű egyik induló állomása. Az illusztrációként elhelyezett portrékat nézegetve nemcsak a költői képzelet meríthet játékos ihletet az istennőként tisztelt légies figurákból, hanem a puha pasztellel színezett, érzetgazdag álomvilágban elmerülve a szerelem beteljesítő hatalmáról ábrándozhatunk valamennyien.