Ahogyan novellái alapján megismertük, Nagy Abonyi Árpád egyszerűen meséli történeteit, hősei élményt képesek építeni az élménytelenségből, mindig valamit, valamennyit kimondatlanul hagyva, kicsit a misztikum, kicsit a fantasztikum, de leginkább a fantázia irányába terelődve. Így teszi ezt regényében is, melyben nyelvi fegyelmezettsége a világgal szembeni kellő kíváncsisággal párosulva szépírói valódi erényekbe ötvöződik.