Superman. Dízel. A Nagy Arisztotelész. Shaq Fu. Big Daddy. A Nagy Shaqtus. Wilt Chamberneezy. The Real Deal. A Nagy Shamrock. Shaq.

Sokféle néven ismerjük, és a legtöbben valószínűleg kívülről fújjuk legendás kosárlabda-pályafutása számait: Shaquille „Shaq” O’Neal négyszeres NBA-bajnok és háromszoros NBA-döntő-MVP. Miután a Louisiana Állami Egyetem játékosaként beválasztották az All-American csapatba, 1992-ben ő kelt el elsőnek az NBA játékosbörzéjén. Tizenkilenc éven át tartó pályafutása során Shaq 28 596 pontot (ebből 5935 büntetőt!) és 13 099 lepattanót szerzett, 3026 gólpasszt osztott ki, 2732 blokkot jegyzett, és 15-ször szerepelt az All-Star gálán. Félelmetes statisztikák egy igazi óriástól. Mind fizikális, mind pszichológiai jelenlétének köszönhetően két évtizeden át a liga meghatározó játékosa lehetett.

Ám aki követi a kosárlabdát, az tudja, hogy Shaquille O’Neal a játékon túl is maradandót alkotott profi karrierje során.

Jól ismerjük tréfás és időnként provokatív jellemét. A „hatalmas” szó mind méretében, mind személyiségében igaz rá. Akár öt rapalbumának bármelyikére, akár a hírességeket kihívó „Shaq Vs.” című sikeres televíziós műsorára, akár a PhD-tanulmányaira vagy éppen a tartalékos rendőrtiszti szolgálatára gondolunk, egyértelmű, hogy Shaq különleges és sokszínű életet élt. Fergeteges önéletrajzi kötetében Shaq visszatekint figyelemre méltó útjára, és kendőzetlenül osztja meg gondolatait csapattársairól és edzőiről, például Kobe Bryantről, Dwyane Wade-ről, LeBron Jamesről, Phil Jacksonról vagy éppen Pat Riley-ról.

Shaq nehéz körülmények között cseperedett fel, nem került be a gimnáziumi csapatba, végül azonban kivételes karriert futott be – minderről pedig őszintén beszél a SHAQ – Vágatlanul című izgalmas könyvében.