A Nagy Varázskönyv a ciklus legfantasztikusabb eleme, amit nagy pompával mutatott be állítólagos szerkesztője, Antonio Venitiana del Rabina, kinek neve a munka olasz eredetét jelzi. Ritkaságából és keresettségéből adódóan információink szerint a valódi Magnum Opus-nak kell tekinteni - egy olyan nézet, ami ugyan logikátlannak tűnhet, de ami mellett mérvadó rabbi-írók véleménye szól.
Ezeknek a szerzőknek köszönhetjük azt a felbecsülhetetlen értékű kincset, aminek hamisításával számtalan sarlatán próbálkozott már, de egyiküknek sem sikerült rábukkanniuk. A példány, amit Antonio használt kiadványa elkészítéséhez, a nagy Salamon királynak a véletlen folytán felfedezett eredeti írásai alapján készült. A Nagy Varázskönyv két részre tagolódik, az első tartalmazza Lucifuge Rofocale Pusztító Pálca általi megidézését, a második pedig azt, amit Antonio rejtélyes módon a Sanctum Regnum-nak tart, vagyis az Egyezségkötések Rítusának.
A varázskönyvek egyik leginkább figyelemreméltó tulajdonsága azonban nem ördögi gonoszságuk, hanem tudattalan mesterkéletlenségük, valamint a bennük foglalt, láthatólag komoly műveletek ájtatos, már-már kifogástalan jellege.