„Az előadások folyamán mindenkor az empirikus és a logikus határmezsgyéjénél fogjuk föltenni kérdéseinket. Kezdetben elég sok feleletet hallunk. De minden választ újabb kérdés követ, mígnem elérkezünk az utolsóhoz, amelyre (konkrét) felelet nem létezik. Korántsem higgyék azonban, hogy ez valamiféle üres, tartalmatlan kérdés lenne: a rákövetkező csöndet ugyanis nem a néma semmi tölti ki. A töprengő ember csöndje ez, amelyben kihívás, értelem és szeretet szólal meg” – olyan tiszta nyelven, amely mindenki számára érthetővé teszi ennek a gondolati útnak a lépéseit: már ha ezeket a lépéseket követni akarja.