Deleuze könyve átfogó értelmezést nyújt a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású brit festője: Francis Bacon (1909-1992) életművéről.

Gilles Deleuze Bacont nem "az apokalipszis udvari festőjének", hanem a "borzalom helyett a kiáltást" megfestő művésznek látta. A tanú és a látvány viszonyának mély elemzése is a kötet.