Furcsa ellentmondások világába lépünk abban a pillanatban, ahogy a mesére vetjük tekintetünket. Mintha a lehetetlen dolgoknak lehetségessé válása, ami a népmese költői képét annyira jellemzi, kihatna a mese helyzetére is, mintha a mese környezetét, az életkörülményeit is a maga kifejezőeszközeinek hasonlatosságára alkotta volna meg. Ahogy a mese hőse - és vele együtt a mese hallgatója - hirtelenül és váratlanul jut el a legfenyegetőbb veszélyből a legfényesebb diadalra, a legkétségbeejtőbb reménytelenségből a legpompásabb felmagasztaltatásra, olyan hirtelenül és váratlanul áll a paraszti lét keménységében, könyörtelenségében, nyomorúságában és a földdel viaskodó földbegyökerezettségében a mese világa.