Az evolúcióelmélet természettudományos modern világképünk egyik tartóoszlopa. Csak kemény harcok árán sikerült érvényre juttatni igazát, hiszen általa egy isteni teremtőt fosztottak meg központi szerepétől, hogy olyan természet adta szempontokkal helyettesítsék, mint amilyen például a legrátermettebb fennmaradása. A szerző, Monika Offenberger lépésről lépésre végigköveti azt a fejlődést, melynek során Darwinnak a Beagle fedélzetén megtett útjából kiindulva egyre elfogadottabbá vált a felismerés, mely szerint a szaporodás során, az együttműködési vagy ellenségstratégiák következtében érvényesülő előnyök tették egyáltalán lehetővé az élet sokféleségét. Ez az újfajta tudás természetesen a Homo sapiens szerepét is új fényben tünteti fel: egy főemlős, mely genetikailag és biológiailag meglepően közel áll legközelebbi rokonaihoz, a csimpánzokhoz.