Tóbiás Áron (1927) rádiós-szerkesztőt a Forradalom leverése után a kis íróper vádlottjaként ítélték börtönbüntetésre. Szabadulása után gyakorlatilag nem juthatott el a Rádió vagy a nyomdafesték igazi nyilvánosságához, ám ő mégis elindult mikrofonjával a hallgatásra ítélt írókhoz, képzőművészekhez, politikusokhoz, gondolkodókhoz, és interjút készített velük.

Ötvenöt író, képzőművész, filozófus, történész vagy emlékező családtag története, gondolatai olvashatók Tóbiás Áron kötetében születésük időrendjében, három nagy nemzedékcsoportot érintve (többek között: Déry, Sinka, Füst, Kassák, Illyés, Németh L., Cs. Szabó L. Pilinszky, Medgyessy F., Szőnyi, Bibó, Kosáry D.). Az írások egy része itt jelenik meg először, s ha a többi magnóbeszélgetés annak idején nyomdafestéket látott is, ma már csak eldugott, régi folyóiratok mélyén, esetleg szétszórtan, napilapokban érhetőek el.

A kötet szövegei valóban megmentett hangszalagok, melyek érvényesen tudósítanak a múlt század második felének kevésbé ismert szellemi-kulturális folyamatokról.