Georgij Metyelszkij több nyugat-szibériai utazásnak gazdag élményvilágát sűríti ebben a könyvében. A Jamal-félsziget és az attól délre elterülő, végelláthatatlan tundra a színhelye az útirajznak. Rénszarvasszánon, repülőgépen, halászbárkán és gyalog járta be a szerző a hatalmas területet. Metyelszkij tájleírásaiban élettel telik meg a kietlen pusztaság. Különösen színes a tundra képe nyáron, amikor zöld mohaszőnyeg, ezüstös rénzuzmó, tarka virágok pompája, pezsgő madárélet, prémesállatok sokasága teszi elevenné a tájat. A szerző nagy érdeklődéssel fordul a tundra lakói, a nyenyecek, chantik és más északi népek felé, beszámol lakóhelyükről, életmódjukról, szokásaikról, régi hiedelmeikről és megváltozott, új, szebb életükről. Az útirajz már csak azért is számot tarthat a hazai olvasóközönség különös figyelmére, mert azok az északi népek, amelyeknek sorsáról a szerző olyan őszinte együttérzéssel ír, a magyarság nyelvi rokonai.