Havas Judit gondosan összegyűjtött, nagy anyagot mozgat könyvében, finoman érzékeli a versmotívumok részleteit is, pontosan fogalmaz, de kerüli a tudóskodás manírjait. Nem használ felesleges szaknyelvi kifejezéseket, hanem természetes elbeszélőnyelven szól. Érdekes és alapos, jól olvasható könyvet írt, képes arra, hogy tábort szervezzen Jékely Zoltán költészete köré. Versérzékelésében ott dolgozik a versmondó előadóművész különös hallása, akinek a vers nem kétdimenziós lap, hanem háromdimenziós tárgy, nemcsak fehér papíron elrendezett fekete betűkből áll, hanem megszólaló hangzás, tere van és kiterjedése. (Kenyeres Zoltán)