A 200 éves Büszkeség és balítélet
2013-01-31 09:02:00
Milyen változatokkal jelentkezett az idők folyamán a klasszikus regény?
A napokban, egészen pontosan január 28-án volt 200 éve annak, hogy Jane Austen második regénye, az öntudatos szingli toposzának megteremtője megjelent, és a világ minden táját az egyik legkedveltebb regénnyé nőtte ki magát.
Austen 1796-ban kezdte írni az akkor még Első benyomások címet viselő regényt, amelyet senki sem szándékozott kiadni elkészülte után. Az írónő végül átalakította a történetet, majd a Büszkeség és balítélet címmel látta el munkáját, amely csak 1813. január 28-án tudott megjelenni, három keményborítós kötetben. A kor ismert személyiségeinek is megvolt a véleménye a műről, volt, aki nagyon kedvelte, Lord Byron későbbi felesége, Anne Isabella például „divatos regénynek” nevezte. Persze nem volt mindenki elragadtatva Austen munkájától, az egyik legismertebb kritika ugyanis Mark Twain nevéhez fűződik, aki azt mondta, hogy „Minden alkalommal, amikor elolvastam a Büszkeség és balítéletet, ki akartam ásni őt, és saját sípcsontjával akartam ütni a koponyáját”.
Persze ilyen klasszikus történet nem maradhat ki a mai fiatalok életéből sem, számos modernizált változat jelent meg a közelmúltban. Meglepően sok író gondolta úgy, hogy jól mutatna a nevük Jane Austen mellett, ezért születhettek meg a legkülönbözőbb alkotások, amelyek a zsidó párkapcsolatoktól kezdve a zombikon át több minden felölel. Vegyük szemügyre, hogy milyen változatok is érkeztek a közelmúltban, amelyekkel a mai fiataloknak is szerették volna bemutatni a 200 éves művet.
Az egyik legkülönösebb modern változat a Marvel gondozásában megjelentetett képregény, amelynek női magazinokat idéző borítóján bájosan, félszegen mosolyog Elizabeth, akinek egy bokavillantásáért megveszne a kemény, igazán férfias Mr. Darcy. Hogy a modern rajzoláshoz, az újszerű dizájnhoz szokott olvasók is élvezhessék a klasszikust, ezért 120 oldalon keresztül mesélik a fiataloknak a képregénykockákat átszakító sármot és szerelmi vágyódást.
Aki nem elégszik meg a bonyolult szerelmi szálakkal, annak ajánlatos a Seth Grahame-Smith által újragondolt történet, amelynek címe csak egyszerűen Büszkegés és balítélet meg a zombik. „A zombi, ha egy agyvelőre tett szert, okvetlenül még több agyvelőt szomjaz”. Ez esetben még az sem érdekli, ha nagyestélyit vagy szmokingot visel. Az újragondolt történetben Mr. Darcy nem csak egy felfuvalkodott szépfiú, a Bennet-lányok pedig időtöltés gyanánt zombikat aprítanak.
Másik felkapott alkotás a brit író, blogger és tévés személyiség, Mitzi Szereto által megírt, erotikával és szexualitással túlfűtött alkotás. A történet szerint a széplelkű Ms. Bennet sosem volt még ennyire beindulva, Mr. Darcy pedig sohasem volt még ennyire rosszfiús. Az erotikus workshopokat is tartó író alkotása, a Büszkeség és balítélet: Rejtett vágyban. A szilárd erkölcsök mára már háttérbe szorultak, helyette lehet feszülten szurkolni, hogy ágyban kössenek ki a szereplők.
Lav Raphel változata a Büszkeség és balítélet: A zsidó és a gojban történetében Lizzy Bennet egy angol zsidó családból származik, a bonyodalom pedig aköré épül, hogy Mr. Darcy nem zsidó. Saját gőgjük és büszkeségük mellett még ezzel is különbséggel is meg kell küzdeniük ahhoz, hogy a történet végén egymásra találhassanak.
