Kicsoda neked Alessandro Del Piero? Nyilván elsősorban a játékos, aki a róla elnevezett szögben igazít egyet a labdán, és te már tudod, hogy mindjárt felugrasz. A srác a feleségével a Burgman-reklámból? Vagy csak az unalomig ismételt Lovag, aki nem hagyja magára szíve hölgyét? A Juventus csapatkapitánya, aki mindent megnyert a klubbal szűk két közös évtizedük alatt? Ezt a te dolgod eldönteni. Alex viszont szeretné, hogy megtudjátok, ő milyennek látja Alessandro Del Pierót. A könyv tehát önéletrajzi ihletésű, de távolról sem egyszerű önéletrajz, hiszen azt "ráér még megírni, ha majd visszavonul". Most viszont még játszani akar, innen a cím: Giochiamo ancora - Játsszunk még."Mi leszek, ha nagy leszek?" Az iskolapadot koptató venetói kissrác túl félénk volt ahhoz, hogy reális választ adjon a kérdésre. Pedig tudta, hogy a tehetséges, és azt is tudta, hogy mivé szeretne válni. Innen indul az utazás, ami rengeteg nagy meccset, nagy győzelmet érint. Alex arról mesél nekünk, miként élte meg a sikert, a kudarcot, a sérüléseket, a doppingvádakat, a magánéleti tragédiákat.Egyik pillanatban egy padovai kamasz áll szemben a hatalmas Milan ificsapatával (akiket az ő két góljával győznek le), a másikban egy családapa öleli magához feleségét és gyermekeit. Nem prédikál: mesél. Elmondja, ahogy volt, és megpróbálja kitalálni, miért történt úgy. Filozofikus magasságokból az egyszerű futballistáig, serdülő tehetségtől az ünnepelt világsztárig, vb-elődöntőn szerzett góltól az utolsó pillanatban elbukott bajnoki címig tart a közös utazás. Alessandro Del Piero - bár a csúcsfocitól visszavonult - nem hagyta abba: még mindig nála van a labda. A 2013-ban utánnyomást megélő könyv Olaszországban már több mint 150 ezer példányban kelt el.