A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője első verseivel rögtön az élvonalbeli folyóiratok kedvelt szerzője lett. Különös hangulatú, egyfajta tipikusan rosmeri idegenségérzetre építő versei a vágy erejének, szégyenének/büszke vállalásának, eleve célt tévesztésének dokumentumai - a sajáttal és a másikkal, a mássággal és a társadalommal vívott, identitásért folyó harc leképeződései. Rosmer János versei a magyar homoerotikus irodalom legjobb hagyományába ágyazódnak be.

HÁTSÓ ÜLÉS

Nehezen és mégis hirtelenül tört elő, befejezhetetlen
vers marad, melyben mélyben, mélyben úsznak a szavak,
s az áradás medre olyan alakú, mint a férfigerinc:

váza van és tartása és benövi a testesülő civilizáció,
ahogy ezt a szagot, melynél intimebb nincs, testté
tudja formálni az aktus keresetlensége és muzsikája,

most nem etikus leírni magát a műveletet, legfeljebb
azt az ízt, melyben tej, méz és meleg szar vegyül
olyan arányban, ahogy a harmónia önti el a verset.

Hogy őt illeti-e, ami nékem nyújt örömet, s ami
arisztokratikus közönyében pállik, szaglik, árad, hogy
több-e, mint ami bennem képez elvakultságot,

nem fog kiderülni ebből a versből se, melyet itt írok
egy kocsi hátsó ülésén, ahol a tárgy fölmutatta magát
nekem, hátha tudok vele valamit kezdeni.